Piedmont packaging home work, Minden, amit tudni érdemes a mobiltelefon készülék biztosításról.

Bár jóval kevésbé angolos és nyersebb electro, mint elődje, annyira azért nem lett szerencsére amerikanizált a hangzás, de akad rá példa: a kilencvenes évek amerikai bojgruppjainak hangzását idéző No ID, amire a klip is rátesz pár lapáttal. Ennek ellenére egy kellemes darabról van szó.

Az első album telitalálat lett, köszönhetően az egyedi hangzásvilágának, Frank hangjának és a lemezen megbúvó mélységeknek, viszont a Do It In The AM-en sajnos nem csak a hangi adottságait nem használja ki Frank, de a mélységek is hiányoznak belőle. Ballada nem található rajta pedig Frank erős bennükhelyettük csak és kizárólag bulizós darabok vannak, és ezek közt is csak néhány ér fel a bemutatkozó album ütős electro bombáihoz. A lemez maradéka is szinte végig jó dalokat tartalmaz, amik közül is kiemelkedő a Footsteps, a Struck By Lightning, a 80as éveket idéző The Fear Inside ez pedig még két éve íródott, ami meg is hallatszik rajta, mert eléggé más, mint a lemez egésze.

Amik pedig enyhén idézik az első album balladáit, az a középtempós, effektjeivel computer játékokat idéző No Champagne és a záró Cut Me Down, melyek szintén jól sikerültek.

Akadnak viszont gyengébb töltelék számok is Wrecking Ball, Brake Lights, Ludicrousamik teljesen ellent mondanak a zseniális első albumnak.

Első lemezén Frank rögtön megcsillogtatta drámai énjét, főleg a záró balladákban, ami miatt különösen kíváncsi voltam hova fog még fejlődni ez a gyerek, de a Do It In The AM-ből egyelőre ez nem derül ki.

Remélem a következő albumon már választ kapunk erre a kérdésre, és ismét készülnek majd mélységesebb balladák, mert, hogy tehetséges Vincent Fank, az már a debütáló piedmont packaging home work kiderült, és az se véletlen, hogy ő lehetett a legújabb Erasure album producere is!